A reggeli kávémat készítem. Ma olyan szerencsés vagyok, hogy itthonról dolgozhatok. Igen, szerencsés, mert ez a nyugalom hiányzik a városi életből. Miután elindítottam a családot a munkába, iskolába kiállok a kávémmal a ház elé. Minden csendes, minden nyugodt. A természet még a téli álmából ocsúdik. A nap most kelt fel és rózsaszín- bugyikék- citromsárgára festi a látóhatárt. A dombunkon megjelenik a szarvascsorda. Ez a létezés az élet esszenciája. Iszom a forró kávémat, közben csípi a reggeli fagyos levegő az orrom hegyét és a végtelen nyugalom árasztja el a lelkemet.
Hova tűnt ez a nyugalom az emberekből? Miért keresnek, kutatnak állandóan valamit? Az élet értelmét, a másik emberről alkotott véleményének a fórumát. Sokan ülnek a sok emeletes házaik, kaptárak egy -egy lakásában, az életet a tévén, vagy az interneten keresztül „fogyasztják” és közben folyamatosan keresnek valamit. De ezt a valamit nem találják meg kívülről. Ahhoz le kell nyugodni, ahhoz olyan körülményt kell teremteniük, amiben megjelenik az, amit keresnek. Ha észreveszik egyáltalán.
A mai társadalomban sokan a valódi világot, a természetet nem is ismerik. A természet nem a betonkockák között kibúvó fűszálban van, a természet körülvesz minket, ha hagyjuk.
Valahol mélyen belül mindannyijuk érzi, hogy nincs ez így jól, ezért elkezdik tudatosan vagy tudat alatt keresni a világukban. Ezért is olyan felkapottak aztán a kamuzöld, kamubio és társai. Aztán, ha valami igazán valódit találnak, talán el sem hiszik, mert annyi hazugságban volt már részük.
Ha vissza akarsz találni magadhoz, ha a valódi célokat, értelmeket keresed azt meg tudod találni nem szélsőséges módon is. Ha nincs más lehetőséged, akkor legalább a pihenő napjaidon menj, és szívd magadba a valódi életet, legyél sokat erdőben, kirándulj, legyél csak úgy, minden hang és gondolat nélkül. A hangot a madarak csivitelése fogja szolgáltatni, így nem maradsz inger nélkül. De ez az inger a szívedet fogja megérinteni, nem az amúgy így információval túltelített elmédet.
Találj vissza az életbe!
