A reggeli kávémat készítem. Ma olyan szerencsés vagyok, hogy itthonról dolgozhatok. Igen, szerencsés, mert ez a nyugalom hiányzik a városi életből. Miután elindítottam a családot a munkába, iskolába kiállok a kávémmal a ház elé. Minden csendes, minden nyugodt. A természet még a téli álmából ocsúdik. A nap most kelt fel és rózsaszín- bugyikék- citromsárgára festi a látóhatárt. A dombunkon megjelenik a szarvascsorda. Ez a létezés az élet esszenciája. Iszom a forró kávémat, közben csípi a reggeli fagyos levegő az orrom hegyét és a végtelen nyugalom árasztja el a lelkemet.

Hova tűnt ez a nyugalom az emberekből? Miért keresnek, kutatnak állandóan valamit? Az élet értelmét, a másik emberről alkotott véleményének a fórumát. Sokan ülnek a sok emeletes házaik, kaptárak egy -egy lakásában, az életet a tévén, vagy az interneten keresztül „fogyasztják” és közben folyamatosan keresnek valamit. De ezt a valamit nem találják meg kívülről. Ahhoz le kell nyugodni, ahhoz olyan körülményt kell teremteniük, amiben megjelenik az, amit keresnek. Ha észreveszik egyáltalán.

A mai társadalomban sokan a valódi világot, a természetet nem is ismerik. A természet nem a betonkockák között kibúvó fűszálban van, a természet körülvesz minket, ha hagyjuk.

Valahol mélyen belül mindannyijuk érzi, hogy nincs ez így jól, ezért elkezdik tudatosan vagy tudat alatt keresni a világukban. Ezért is olyan felkapottak aztán a kamuzöld, kamubio és társai. Aztán, ha valami igazán valódit találnak, talán el sem hiszik, mert annyi hazugságban volt már részük.

Ha vissza akarsz találni magadhoz, ha a valódi célokat, értelmeket keresed azt meg tudod találni nem szélsőséges módon is. Ha nincs más lehetőséged, akkor legalább a pihenő napjaidon menj, és szívd magadba a valódi életet, legyél sokat erdőben, kirándulj, legyél csak úgy, minden hang és gondolat nélkül. A hangot a madarak csivitelése fogja szolgáltatni, így nem maradsz inger nélkül. De ez az inger a szívedet fogja megérinteni, nem az amúgy így információval túltelített elmédet.

Találj vissza az életbe!

„Ha azt mondod ügyes vagyok, akkor jobban megy!”- mondta az egyik nap a majdnem 6 éves lányom és elgondolkoztam.

Ha valamit sokszor mondunk el, akkor igaznak hiszik. Íme tehát a kérdés: tényleg akkora lenne a különbség falu és város között? Vagy csak mivel azt hisszük, hogy nagy a különbség ezért találunk sok különbséget?

Én azt mondom, hogy valaminek igaznak kell lennie.

Íme tehát az én verzióm:

- csak külsőségekben van különbség a falusi és a városi élet között, ha úgy akarod.

Hogy értem ezt? Úgy, hogy TE DÖNTESZ. Dönts, hogyan szeretnél élni. Én döntöttem. Szeretnék pörgést az életemben, de nyugalomra is vágyok.  Nem akarok minden alkalommal elutazni, amikor nyugalmat akarok, tehát olyan helyre kell költöznöm, ahol az estéim és a hétvégéim nyugisok. De nem zárkózom be, tehát hétköznap mehet a pörgés, a munka, a barátok. Ezért egy olyan hibrid, ingázó életmódod folytatok, amiben a hétköznapok terheltebbek ugyan, de ahogy hazafele elhagyjuk a pályát indul a nyugalom és mire hazaérkezem, már mindent tudok, hogy mi történt az oviban, ki mivel játszott és kitaláljuk közösen, hogy mi legyen a vacsora. Amit aztán nyugalomban, ha lehet akkor a szabad ég alatt fogyasztunk el. Tehát az én életemben nincs különbség abban ,hogy falun vagy városban élek, az életem minőségét nem a külsőségek határozzák meg. 

Mint, mindennek van előnye és hátránya is, sőt, ami valakinek előny, az lehet, hogy neked pont hátrány. Én összeszedtem azt az öt dolgot, amit a legjobban megkedveltem a falun élésben,

1) Este 7 után már elcsendesül minden.Mivel egy kisebb faluban a kisközérten és a kocsmán kívül nincs más szórakozási lehetőség, és ezek általában 7 órakkor zárnak, este 7 után elcsendesedik a falu. Ezért, ha szeretsz például futni, vagy nagyokat sétálni és szereted mindezt nyugalomban tenni, akkor falun a helyed :D.

 2) Bármikor elengedheted a 8-10 éves gyerekeket a kisboltba / játszótérre egyedül. Egy kis faluban egyfelől nagyon gyér a forgalom, másfelől mindenki figyel mindenkire, így nyugodtan el tudod engedni a gyerekeket anélkül, hogy őszre kellene aggódnod magad.

3) Ha unatkozol biztosan találsz egy pár embert, akivel lehet egy kicsit beszélgetni. Ugyanezt próbáld meg a városban, 100%, hogy hülyének néznek. :D

4) A kisboltban a helyi termelők friss portékáiból is vásárolhatsz. Legalábbis nálunk. Imádom a kisboltunkat, ugyanis helyi sajtokat, kolbászt, házi tojást, friss zöldséget és gyümölcsöt is lehet kapni. 

5) Egy jó szomszéd igazi áldás tud lenni. A mi lenti szomszédunk például az első perctől kezdve családjaként tekintett ránk. Akármikor jövünk- megyünk megállunk, beszélgetünk, örülünk egymásnak, segítjük egymást. Például segít nekem fürjtojást szerezni és annyira finom pudingos süteményt senki nem tud sütni mint ő �. Cserébe mi is mindig meglepjük ezzel- azzal, egy kis süteménnyel, friss kenyérrel vagy épp természetes tisztítószerekkel. 

Te mivel egészítenéd ki a listát?

Mi a fura vidékiként a városban és mi a fura „pestiként” vidéken?

Falun a kocsma -bármilyen külső állapotnak is örvend- a közösség lelke. Ha bármilyen infora van szükséged nem a neten találod, hanem a kocsmában. Legyen ez szakember, bevásárlási téma, útbaigazítás, recept, befőzési tipp, bármi.

Beszélgetés – falun az a fura, ha nem beszélgetsz. Ide a „jó napot!” és a „viszontlátásra” nem elég. Ide jól bevált témákra van szükséged, mert különben a helyiek találják ki a témákat, szóval jobb, ha inkább te mesélsz. :D

Falun teljesen normális a rengeteg kóbornak tűnő, amúgy háznál élő macska. A természet teljes egyensúlyban tartja magát. Ha sok a szaporulat lesz majd annyi róka, aki megeszi. Ha körbe nézel körbevesz a természet. Minden természetes, és minden olyan magától értetődő körforgás.

Falun teljesen normális, hogy érdemi beszélgetést tudsz folytatni a falu vezetésével. És erre nem kell hónapokat várnod.

Falun este 7 után már nem sok emberrel találkozol az utcán, és vasárnap szinte minden kihalt. Kivéve délelőtt a templomok környékét.

Falun teljesen normális, hogy nyáron reggel 7-kor már indulnak aratni a munkagépek és a nappal együtt ébredsz. Ha olyan szerencsés vagy, mint én, akkor éjszaka nem a villamos csilingeléstől nem tudsz aludni, hanem az őz bőgéstől vagy épp a paradicsomi hangulatot idéző madárcsicsergéstől. De pont itt tud olyan csend lenni, amilyet még soha, ismétlem SOHA nem hallottál. Amikor minden csendes és nem tudod elsőre, hogy mi az a fura érzés….hát hogy nem hallasz SEMMIT. Cserébe viszont látod a teljes tejútrendszert, az összes és még több csillagot, amit valaha láttál.

Amikor megszokod azt, hogy mindig, mindenki mindenkinek köszön, hogy a végtelen nyugalom vesz körül, akkor nagyon furcsa élménnyé válik, amikor először nem köszönnek vissza a boltban, amikor a kutya rád sem néz és nem kíváncsi rád, amikor valakivel beszélgetnél egy jót, de ő úgy néz rád, mintha bolond lennél, mert szóba állsz egy idegennel….

Szóval városiként fura, ha valaki nyitott és sokat beszél, mert az gyanús….vidéken fura, ha zárkózott vagy, mert akkor azt hiszik titkolsz valamit. Városban nyitott szellemű emberként falusinak hisznek, falun normál zárkózottsággal pedig beképzelt „pesti” vagy. Tehát, ha tősgyökeres falusiként a városba költöznél, vagy 30 év fővárosban töltött nyüzsgő élet után vidékre húzna a szíved ne felejtsd, hogy „gyűttment” leszel.  Ja és gyakorold be a semleges témákat, mert tősgyökeres pestiként az első pár hónapban nehézkes lesz a „small talk” a kisboltban.

A falu és a város közötti alapvető különbség, hogy a városban úgy el tudsz bújni, hogy soha senkinek fel sem tűnsz. A szomszédod talán annyit tud rólad, hogy van az a zárkózott / nyitott/ csendes/ cserfes lány/ asszony, aki mindig köszön / sose köszön / mindig mosolyog / általában szomorú. De mivel fogalmad sincs ki ő, soha egy mondatot nem váltottál vele az ő megítélése nem az életed része. Bármikor el tudsz tűnni, ki tudsz tűnni. Amihez éppen kedved van. De semmin se változtat se ez, se az. Ugyanis olyan sok az ember, annyi az autó, annyi impulzus éri az embereket a városban, hogy csak akkor vagy látható, ha épp akarod, hogy látható légy.

Na de a falu....a falu az egészen más. Ha épp kis falut választasz, mint én, akkor jó ha van 400-500 ember, akikből 20-30 emberrel találkozol aktívan egy nap. Ezt is általában a kisboltban, vagy a kocsmában, kocsma előtt. Mivel sokkal kevesebb az impulzus, sokkal kevesebb a történés, ezért itt nem tudsz csak úgy eltűnni. Még ha láthatatlan is akarsz maradni, lehetetlen. Ha csendes vagy az lesz a téma, ha beszédes, akkor az amit mondasz, vagy az amit éppen soha nem is mondtál. Mivel már egy ideje nem a mások által gondolt, mondott dolgok alapján állítom be a napi hangulatomat, ezért én például jókat mosolygok a pletykákon. Egy pár dolgot hallottam már vissza magunkról, de én jól szórakoztam. Viszont megismertem olyan helybelieket, akiket nagyon is tud bántani egy -egy visszakerült kósza pletyi. De vajon miért? Miért fontos az, hogy mit gondolnak rólunk? Fontos- e egyáltalán? Hogyan és miért alakulnak ki a szóbeszédek? Gondolkoztál már azon, hogy hogyan tudnád függetleníteni magad ezektől az érzésektől?

Amit én eddig megtapasztaltam az az, hogy csak és kizárólag TE vagy felelős a saját életedért. Ezért ebbe beleszólása senkinek nem lehet. Ugyanis bármi is történik veled, az veled történik. Nem a szomszéddal, nem a haveroddal veled. Pont emiatt nem is szabad hagynod, hogy hatással legyen rád más VÉLEMÉNYE. Ugyanis valódi tapasztalata, tudása a te életed felett SENKINEK nem lehet. Csak véleménye. Azt meg hallgasd meg, ha gondolod, ha van benne értékes gondolat, akkor építsd be az életedbe. De ha nem találsz benne semmi értékeset, akkor meg......hát két füled van…. :).

Szia! 

Üdvözöllek az Akkor is város lány...(?) blogon.

Ezen a blogon a saját tapasztalataimat, élményeimet fogom megosztani veletek városi - most már falusi- lányként.

Jó időtöltést!